Örménykút tavaszi munkásnadrágja birkapörkölt, lucernaillat, fölötte lukacsos az atlétatrikó. Munka után a Nyárfa elé ül ki sörözni, és mesél (pedig hallgatag). Nem iszik sokat, kettő sört, egy unikumot, ekképp csatolja fel a szárnyait, majd ha kész, böfög egyet, és elröpül körbenézni.
Röpül, mint a fecske. Röpül, mint a nyár. Röpül, mint a jóhír.
Egyesek Jézusnak látják, a reformátusok Ufónak. Ebből veszekedés van, de utána mindenki kibékül, és boldogan él. Aztán megint.
Örménykút röpülni szeret csak igazán.
