Örménykút: 60.

Örménykutat különben mindenki szereti. A gyerekek különösen, mert (a sötétség mellett) mindig akad a zsebében kockacukor. Nyáron pláne jó Örménykúttal biciklizni, meg leugrálni a szalmabálákról, meg törpeharcsát fogni a csatornáknál, meg az iskola kertjéből cseresznyét…

A kezdetkor a kölökképű Örménykút megállt a semmi elején, kerékpárját a nemlétre döntötte, majd egy laza, már-már részeg moccanással megteremtette az eget, és a földet, és a falutáblát. Ez mind üres volt, de a Nyárfa presszó már akkor se. S akkor Örménykút szólt:…

Alig győzi szóval, pedig hallgatag, mint a földút. Kiül a kocsma elé, oda, ahol régen a lengőteke volt, sört iszik, sok-sok-sok habbal, és lassan, akár hastájat a háj, benövik a traktorosok. Egy se sajtos oda se néz, úgy lesik: mintha csak a szél fútta volna őket mellé. Gyűlnek…